Mi van a háttérben...?

Kedves Olvasó!

Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek a mai nap eseményei miatt… Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy véresen komolyan vegyem a dolgokat, úgyhogy most is hajlanék arra, hogy ez az egész csak egy rossz tréfa. De azért aggaszt, hogy ismét eltűnt három társunk, és így már csak négyen maradtunk…

Ma – a változatosság kedvéért – megint egy régi épületet kellett megnéznünk, a Pantheont. Híres arról, hogy viszonylag épen megmaradt. Jó nagy, az ember szinte elvész benne. Kívülről szemlélve nem is gondoltam volna… Hogy milyen érzés volt belül sétálni, azt a csatolt internetes videó tudja érzékeltetni Persze, amikor mi ott jártunk, tele volt emberekkel, kerülgetni kellett őket jobbra-balra, hogy meg tudjuk figyelni az építészeti elemeket, amiket Signor Incognito kért. Miközben az oszlopokat, meg azokat a háromszög alakú díszítményeket vizsgáltam, a szemem sarkából láttam, hogy Giulia szóba elegyedik egy öltönyös idegennel a bejárat közelében. Nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget, hiszen folyton leszólítják a pasasok. A dolog csak azután ütött szöget a fejembe, hogy kiderült: itt láttuk őt utoljára! Michael utólag elmesélte, hogy ő még azt is látta, hogy Dimitrisz az épületből kifelé induló Giulia után ered, de ő sem sejtette, hogy ennek ez lesz a vége — egész más okot tulajdonított annak, hogy Dimitrisz követte Giuliát. Ő az öltönyös embert nem látta, és én is csak hátulról… Arra pedig nem is tudunk visszaemlékezni, mikor láttuk utoljára Olét, de ő is elveszett valahol a Pantheonban…

Vajon Signor Incognito volt az öltönyös, akit láttam, vagy ha nem személyesen ő, az egyik embere? És elrabolta a társainkat? De miért? Mi van itt a háttérben…?

Nem tehetünk mást, tovább csináljuk a feladatokat, hátha ezen múlik a saját és az eltűnt barátok sorsa is… Bár ki tudja már, ki itt a barát, és ki az ellenség… Ole a múltkor rájött, hogy Olivier talán többet tud, mint amennyit elárul — és tessék, Ole most már nincs közöttünk! Az is gyanús, hogy Olivier egyre izgatottabb, ahogy telnek a napok, és kevésbé koncentrál a feladatokra… Folyton a Tiberis túlpartját emlegeti, hogy menjünk inkább oda… Nem tudom, miért akar odarángatni bennünket, amikor a feladatok szabják meg, hogy hol van dolgunk! Li Haóval sem vagyunk kisegítve, ő is szívesen átvenné az irányítást, és őt is mintha valami titkos cél irányítaná… Nekem mindegy, felőlem menjenek külön, amerre látnak, csak Michael ne tűnjön el…! Annyi az építészeti és számolós feladat, hogy nélküle nehezen boldogulnánk. Kérem, segítsenek nekünk!

Solveig